A karikagyűrűről

A gyűrű – akár vasból, bronzból, aranyból vagy elefántcsontból - nagyon régről szimbóluma a férfi és nő közötti szövetségnek. Már a régi görögök és egyiptomiak körében élt az a hiedelem, hogy a balkéz gyűrűsujjából egyenesen a szívig, az ott lakozó szerelemig vezet egy véna, a "vena amoris", s a szív az arany hatására jósággal, bátorsággal, hűséggel telítődik.

A jegygyűrű története az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. A kör több ősi kultúrában az örökkévalóság, valamint a Nap és a Hold jelképe volt. Az első gyűrűk, karkötők a Nílus partján növekedő sás-, nád-, kákalevélből készültek. Az idők folyamán a karikagyűrűk folyamatosan kiszorították az addigi jegyajándékokat. A XIX. században már az érzelem első számú kifejezője lett, napjainkra a szerelem zálogává vált a sima karika. Divat lett a német területekről származó belülre vésett szöveg, amin általában a házasulandók neve állt, és a házasságkötés dátuma.

Manapság már nem csak sima karikagyűrűket kaphatunk, hiszen szebbnél szebb fehér, sárga és vörös arany gyűrűk, vésettek, egyedi formavilágú, változatos színű különlegességek közül választhatnak a házasság előtt álló párok.